A C-vitamin tartalmának köszönhetően az újhagyma erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása van. Jótékonyan hat a bélműködésre, ezáltal enyhítheti az aranyeres panaszokat, és segíti az emésztést. A légúti megbetegedésekkel szemben is hatásos gyógyító, és rákmegelőző hatása is régóta ismert, mert az újhagyma vegyületei akadályozzák a rákos sejtek növekedését. Illóolajai csökkentik a magas vérnyomást, valamint a koleszterinszintet, kimagasló vastartalma pedig fokozza a vérképzést. A hagymában található flavonoidok – és ez minden hagymára igaz – a szív-és érrendszeri betegségekkel szemben is védelmet nyújtanak védelmet.
A zeller dél- Európából terjedt el és már a görögök is fogyasztották ezt a zöldséget a középkorban. Nálunk pedig már a középkorban igen népszerű volt. Egy nagy szár zeller csak 10 kalóriát tartalmaz. Íze friss, kissé borsos zamatú. B1-, B2-, és C-vitaminban gazdag, de sok ásványi sót – káliumot, kalciumot, foszfort, vasat – is tartalmaz. A szárzellert angol zellernek, rúdzellernek, halványító vagy halványított zellernek is hívják, ugyanis növekedése közben földfeltöltéssel árnyékolják a nap elől, így színe nem lesz sötétzöld, mert elhalványul, és íze sem olyan erőteljes.
Sok országban nyersen és hidegen fogyasztják, például salátákban, hamburgerekben vagy tacóban. Más országokban, pl. Kínában a kerti salátát főve fogyasztják, és a szár felhasználása épp olyan fontos, mint a levélé. A nemzetség tudományos neve a latin lac, azaz tej szóból származik, ami az ide tartozó növények tejnedvére utal. Enyhe íze miatt évszázadokon keresztül a saláták egyéb összetevői mellett közömbösítő szerepe volt.
Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek. A saláta gyűjtőnéven szereplő zöldségfélék közül ez a legkedveltebb.
Tápértéke, a magas C-vitamin, (40 mg), de sok B-vitamint, (B1-, B2-, B6-vitamint) meszet, fehérjét, kalciumot, káliumot, foszfort, és vasat tartalmaz.
Ízanyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, ritkán főzelék készítésére is felhasználjuk. Cukorbetegek, túlsúlyosak is fogyaszthatják.
Sokan méltán említik a póréhagymát mint a francia konyha egyik elismert alapanyagát. Nem véletlen, hogy az európai póréhagyma termelésben az élen Franciaország áll, 10 millió tonna/év átlag termeléssel. Hajszálgyökérzetét leszámítva az egész növényt felhasználjuk táplálékkészítésben. Élettani hatásai kedvezőek hasonló módon a többi étkezési hagymafélékhez, viszont íze és szaga nem annyira intenzív mint például a vöröshagymáé. Felhasználását tekintve igen nagy változatosságot tapasztalhatunk. Egyaránt fogyasztjuk nyersen, főve, sütve vagy szárítva. Felhasználják díszítő elemnek, salátaként, levesekben vagy fűszernövényként, de mint önálló köret is megállja helyét. Magyarországon kevésbé elterjedt.
A jégsaláta húsos, vastag, törékeny, ropogós levelei káposztaszerűek, friss, zsenge ízű saláta. A jégsaláta rendkívül magas rosttartalma miatt kitűnő hatással van emésztőrendszerünkre, de más hasznos hasznos tápanyagokban is bővelkedik mint a kalcium, magnézium, vas és béta-karotin (ami, az A- vitamin előanyaga) tartalma révén immunrendszer erősítő, és antioxidáns hatású, de B1-, B2-, B6-, és C-vitamint, nátriumot és foszfort is tartalmaz.
A jégsaláta tovább megőrzi frissességét mint társai, ennek köszönhető széleskörű felhasználása a salátakeverékekben, szendvicsekben, éttermi salátákban. Ha fejes jégsalátát veszünk, akkor légmentesen lezárt nylon zacskóban tároljuk és ne vágjuk, hanem levelenként használjuk fel, kívülről befelé haladva, így akár két hétig is eláll a hűtőben. Másik előnye, hogy zárt feje miatt kevéssé kerül szennyeződés a levelek közé.
A C-vitamin tartalmának köszönhetően az újhagyma erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása van. Jótékonyan hat a bélműködésre, ezáltal enyhítheti az aranyeres panaszokat, és segíti az emésztést. A légúti megbetegedésekkel szemben is hatásos gyógyító, és rákmegelőző hatása is régóta ismert, mert az újhagyma vegyületei akadályozzák a rákos sejtek növekedését. Illóolajai csökkentik a magas vérnyomást, valamint a koleszterinszintet, kimagasló vastartalma pedig fokozza a vérképzést. A hagymában található flavonoidok – és ez minden hagymára igaz – a szív-és érrendszeri betegségekkel szemben is védelmet nyújtanak védelmet.
A brokkoli (Brassica oleracea convar. botrytis var. italica) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Közeli rokonai közé tartozik a karfiol, a fejes káposzta, a bimbós kel és a karalábé. A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C), de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben.
A brokkolit már a rómaiak is ismerték és termesztették, Brassicának nevezték, ezt a nevet vette át az olasz nyelv is. Már az idősebb Caius Plinius Secundus megemlékezik egy hasonló növényről. Ez nagyon hasonlított a ma is ismert brokkolihoz. Ez is bizonyítja, hogy Itália területén termesztették és fogyasztották ezt a zöldséget, a római korban. A brokkoli neve megemlítésre került Apicius szakácskönyvében is. Majd az 1560-as években találunk rá utalást Franciaországban. Ebben az időben Angliában még teljesen ismeretlen, mint termesztett növény. A 19. században az olasz bevándorlók vitték be Amerikába, de a növény csak az 1920-as években vált igen népszerűvé. Magyarországon, bár már régóta ismert zöldségnövény, nagyobb mértékben csak az utóbbi 20 évben terjedt el, a brokkolit immár sokféleképpen használják a háztartásokban. Kuktafazékban készítve megóvhatjuk a benne lévő vitaminokat, és mélyhűtésre is alkalmas. Nem csak rózsája, hanem szára is ehető.
