A C-vitamin tartalmának köszönhetően az újhagyma erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása van. Jótékonyan hat a bélműködésre, ezáltal enyhítheti az aranyeres panaszokat, és segíti az emésztést. A légúti megbetegedésekkel szemben is hatásos gyógyító, és rákmegelőző hatása is régóta ismert, mert az újhagyma vegyületei akadályozzák a rákos sejtek növekedését. Illóolajai csökkentik a magas vérnyomást, valamint a koleszterinszintet, kimagasló vastartalma pedig fokozza a vérképzést. A hagymában található flavonoidok – és ez minden hagymára igaz – a szív-és érrendszeri betegségekkel szemben is védelmet nyújtanak védelmet.
A zeller dél- Európából terjedt el és már a görögök is fogyasztották ezt a zöldséget a középkorban. Nálunk pedig már a középkorban igen népszerű volt. Egy nagy szár zeller csak 10 kalóriát tartalmaz. Íze friss, kissé borsos zamatú. B1-, B2-, és C-vitaminban gazdag, de sok ásványi sót – káliumot, kalciumot, foszfort, vasat – is tartalmaz. A szárzellert angol zellernek, rúdzellernek, halványító vagy halványított zellernek is hívják, ugyanis növekedése közben földfeltöltéssel árnyékolják a nap elől, így színe nem lesz sötétzöld, mert elhalványul, és íze sem olyan erőteljes.
Sokan méltán említik a póréhagymát mint a francia konyha egyik elismert alapanyagát. Nem véletlen, hogy az európai póréhagyma termelésben az élen Franciaország áll, 10 millió tonna/év átlag termeléssel. Hajszálgyökérzetét leszámítva az egész növényt felhasználjuk táplálékkészítésben. Élettani hatásai kedvezőek hasonló módon a többi étkezési hagymafélékhez, viszont íze és szaga nem annyira intenzív mint például a vöröshagymáé. Felhasználását tekintve igen nagy változatosságot tapasztalhatunk. Egyaránt fogyasztjuk nyersen, főve, sütve vagy szárítva. Felhasználják díszítő elemnek, salátaként, levesekben vagy fűszernövényként, de mint önálló köret is megállja helyét. Magyarországon kevésbé elterjedt.
Sok országban nyersen és hidegen fogyasztják, például salátákban, hamburgerekben vagy tacóban. Más országokban, pl. Kínában a kerti salátát főve fogyasztják, és a szár felhasználása épp olyan fontos, mint a levélé. A nemzetség tudományos neve a latin lac, azaz tej szóból származik, ami az ide tartozó növények tejnedvére utal. Enyhe íze miatt évszázadokon keresztül a saláták egyéb összetevői mellett közömbösítő szerepe volt.
Egyike a legrégebben termesztett zöldségnövényünknek. A saláta gyűjtőnéven szereplő zöldségfélék közül ez a legkedveltebb.
Tápértéke, a magas C-vitamin, (40 mg), de sok B-vitamint, (B1-, B2-, B6-vitamint) meszet, fehérjét, kalciumot, káliumot, foszfort, és vasat tartalmaz.
Ízanyagai jó hatással vannak a gyomor működésére, ritkán főzelék készítésére is felhasználjuk. Cukorbetegek, túlsúlyosak is fogyaszthatják.
A jégsaláta húsos, vastag, törékeny, ropogós levelei káposztaszerűek, friss, zsenge ízű saláta. A jégsaláta rendkívül magas rosttartalma miatt kitűnő hatással van emésztőrendszerünkre, de más hasznos hasznos tápanyagokban is bővelkedik mint a kalcium, magnézium, vas és béta-karotin (ami, az A- vitamin előanyaga) tartalma révén immunrendszer erősítő, és antioxidáns hatású, de B1-, B2-, B6-, és C-vitamint, nátriumot és foszfort is tartalmaz.
A jégsaláta tovább megőrzi frissességét mint társai, ennek köszönhető széleskörű felhasználása a salátakeverékekben, szendvicsekben, éttermi salátákban. Ha fejes jégsalátát veszünk, akkor légmentesen lezárt nylon zacskóban tároljuk és ne vágjuk, hanem levelenként használjuk fel, kívülről befelé haladva, így akár két hétig is eláll a hűtőben. Másik előnye, hogy zárt feje miatt kevéssé kerül szennyeződés a levelek közé.
A C-vitamin tartalmának köszönhetően az újhagyma erősíti az immunrendszert, gyulladáscsökkentő és antibakteriális hatása van. Jótékonyan hat a bélműködésre, ezáltal enyhítheti az aranyeres panaszokat, és segíti az emésztést. A légúti megbetegedésekkel szemben is hatásos gyógyító, és rákmegelőző hatása is régóta ismert, mert az újhagyma vegyületei akadályozzák a rákos sejtek növekedését. Illóolajai csökkentik a magas vérnyomást, valamint a koleszterinszintet, kimagasló vastartalma pedig fokozza a vérképzést. A hagymában található flavonoidok – és ez minden hagymára igaz – a szív-és érrendszeri betegségekkel szemben is védelmet nyújtanak védelmet.
A brokkoli (Brassica oleracea convar. botrytis var. italica) a vadkáposzta (Brassica oleracea) egy termesztett változata. Közeli rokonai közé tartozik a karfiol, a fejes káposzta, a bimbós kel és a karalábé. A brokkoli sok vitamint tartalmaz, leginkább béta-karotint (pro-A), folsavat (B9) és aszkorbinsavat (C), de jelentős a tiamin (B1), riboflavin (B2), niacin (B3), kalcium, és vastartalma is. Fontos szerepe van a rákmegelőző étrendben.
A brokkolit már a rómaiak is ismerték és termesztették, Brassicának nevezték, ezt a nevet vette át az olasz nyelv is. Már az idősebb Caius Plinius Secundus megemlékezik egy hasonló növényről. Ez nagyon hasonlított a ma is ismert brokkolihoz. Ez is bizonyítja, hogy Itália területén termesztették és fogyasztották ezt a zöldséget, a római korban. A brokkoli neve megemlítésre került Apicius szakácskönyvében is. Majd az 1560-as években találunk rá utalást Franciaországban. Ebben az időben Angliában még teljesen ismeretlen, mint termesztett növény. A 19. században az olasz bevándorlók vitték be Amerikába, de a növény csak az 1920-as években vált igen népszerűvé. Magyarországon, bár már régóta ismert zöldségnövény, nagyobb mértékben csak az utóbbi 20 évben terjedt el, a brokkolit immár sokféleképpen használják a háztartásokban. Kuktafazékban készítve megóvhatjuk a benne lévő vitaminokat, és mélyhűtésre is alkalmas. Nem csak rózsája, hanem szára is ehető.
Kedves Látogató! Tájékoztatjuk, hogy a honlap felhasználói élmény fokozásának érdekében sütiket alkalmazunk. A honlapunk használatával ön a tájékoztatásunkat tudomásul veszi.Elfogadom
